Már több helyen is láttam ezt a karkötőt, igazán Babránál és Andinál lettem belé szerelmes, és már nagyon régóta meg szerettem volna fűzni, de nem találtam hozzá megfelelő kagylós gyöngyöt. Nemrég azonban egészen véletlenül a kezembe akadtak, és azonnal lecsaptam az utolsó két darabra. Így aztán egy medál is készült hozzá. A nyaklánc igazi parányi gyöngyökből van fűzve, és kb. 20 éve kaptam nagynénéméktől, akik Olaszországból hozták. Tökéletesen passzol a medálhoz. :)
A karkötő sima peyote technikával készült, nem nagy ördöngösség, viszont türelmet igényel. 22 szemmel kezdtem a fűzést, majd utólag plusz egy sort ráfűztem. (Aki tudja, vagy szereti páratlan szemmel kezdeni és végigfűzni a mintát, az úgy is fűzheti, én nem szeretem, mert nehezebb vele fordulni). Szóval 22 szem, + 1 szemből álló sor rátétnek, ebből fűztem téglalapot, majd a megfelelő keskenységre fogyasztottam. Fontos, hogy a végeredmény páratlan számú sor legyen, mert így lehet majd szépen, szimmetrikusan fogyasztani.
5 színt használtam a készítéshez, melyeket összeöntöttem és véletlenszerűen fűztem egymás után: matt és csillogós fehéret, matt csontszínűt, csillogós nagyon halvány barack színűt, és ezüstöt.
