Ez sem egy klasszikus karácsonyi asztali koszorú. Tulajdonképp a szárított gyümölcsök, dió, mogyoró és fahéjrúd mind tipikus karácsonyi "kellék", de a levendula cseppet sem az, és ettől válik egyedivé, különlegessé. A karácsonyi kézműves vásárokban is lépten-nyomon levendulás csecsebecsékre bukkanhatunk, a levendulás zacskóktól kezdve, a levendulás szappanon át a levendulakoszorúig, mindenki talál kedvére valót. Divat a levendula. Én is nagyon kedvelem ezt a szép lila növényt, így otthon is mindig van szárítva belőle néhány csokorral. Most rendhagyó módon ebbe az asztaldíszbe is szúrtam néhány csokorral. A koszorú egyébként anya munkahelyére készült.
A koszorúalapot tujával vontam be, amit dróttal rögzítettem (körkörösen körbetekerve, vigyázva, hogy a drót ne nagyon látszódjon ki). A dió egyik végében van egy kis rés, oda szúrjunk drótot, majd tűzzük a koszorúba. A mogyorókba ki lyukat üssünk és a dióhoz hasonlóan rögzítsük. A szárított gyümölcsöket U alakúra hajlított dróttal (én színes gémkapcsokból eszkábálom, így színben is passzol ahhoz, amit rögzítek vele), vagy ragasztópisztollyal rögzítsük.
